Varga Géza: A székely rovásírás
Nemzeti írásunk teljesebb leírásának vázlata
Weboldal bejelentése
Szabálysértő honlap?
Kérünk, jelentsd be!
Ügyfélszolgálat
A székely írás "l" betűje
A székely írás "l" betűjének eredetéről már két figyelemre méltó hipotézist is ismerünk, de továbbiak kidolgozására is szükség van.
A székely írás "l" betűjének formai változatai
A székely "l" betűnek négy-öt formai változata van, amelyek azonban egymásból származtathatók. Nem illik ezek közül egyet kiválasztani és a többit rontott alaknak tekinteni, mert a formai változatok is igen régiek lehetnek. Olyan magyarázatot kell kidolgozni a székely "l" eredetére, amelyik a lehető legtöbb jelformára épül.
Mindegyik jelforma alapvető eleme a székely "s"-hez hasonló hegyábrázolás - ehhez társul a különböző helyzetekben megjelenő két kisebb párhuzamos vonal.
Ez a hegyábrázolás a kár írásban önmagában is az "l" jele. Feltehető, hogy ennek a hegyábrázolásnak az elforgatásával keletkezett a latin L betű is.
A formai változatok elemzéséből az következik, hogy a jel lényege a hegyábrázolás lehet. A hegyábrázoláshoz járuló két vonal talán a kettőskereszt alakú "gy" (Egy) származéka - azaz a székely "l" betű kialakulhatott egy ősi ligatúrából is.
Ez ugyan meglepő következtetésnek tűnik, de hasonlóval találkozunk más székely jelek esetében is. Például az "f" (Föld) jel közepén a kereszt alakú "d" (Dana isten), vagy az X alakú "b" (Bél isten); az "us" jel belsejében az "sz" (szár "úr") található; az "s" (sarok) meg végső soron az "sz" és az "o/ó" (azaz szár Óg "Óg király") ligatúrájából alakult ki. Mindebből most az a fontos, hogy nem csak a többhangértékű jeleink, hanem a betűink is származhatnak ősi ligatúrákból.
A jelen cikkben vizsgált "l" betű is keletkezhetett egy hegyet ábrázoló jel, valamint egy kettőskereszt alakú (a Tejútat ábrázoló) jel montázsából.
Ez a körülmény is okozhatja, hogy a székely "l" jel formai változatosságára nem született magyarázat. Ugyanez lehet az oka annak is, hogy a székely "l" akrofóniájának rekonstrukciója sem vezetett még eredményre.
Pecze László megfigyelése szerint az alul zárt alakok (4. ábra) a klasszikus székely emlékek között a korábbiak. Amihez azt tehetjük hozzá, hogy a ligatúrának tűnő változatok (3., 10. 11. ábra) még régebbiek lehetnek.
1. ábra. A székely írás "l" betűjének közismert alakváltozata Kájoni János ferences szerzetes eredeti ábécéjéből
2. ábra. A székely írás "l" betűje Bél Mátyás ábécéjében
3. ábra. A székely írás "l" betűjének ligatúraszerű változata Szemerey Zsolt alábbi táblázatából (Csi1 jelzettel); ez a változat az "s" és a "gy" montázsának mutatja a székely "l" betűt; hasonló jelet alább bemutatunk a Tordos-Vincsa kultúrából is
4. ábra. A homoródkarácsonyfalvi felirat "l" betűje
5. ábra. Szemerey Zsolt táblázata a székely írás "l" betűinek formai változataival
A székely "l" párhuzamai más írásrendszerekben
6. ábra. A székely "l" ma használatos formai változatának kialakulása a Pecze László által bemutatott ókori párhuzamok alapján
7. ábra. A székely "l" betű sumer párhuzama Pecze László nyomán; a kenyeret a magyar nép élet-ként is emlegeti (érdekes, hogy a sumer til "élet" hangalakja mennyire emlékeztet a magyar tál hangalakjára), az él gyök az élelmiszertövében is megtalálható
8. ábra. Az anatóliai kár írás "l" betűje csak egy hegyet ábrázol; a hegy pedig az élő Isten jelképe is lehet
9. ábra. A kínai kuwen írás ló piktogramja Szekeres István nyomán; Vékony Gábor szerint a ló szavunk megfelelője az elámi nyelvben is megtalálható; kérdés, hogy a ló etimológiája genetikusan összefügg-e az él, élet, élő szavaink eredetével
10. ábra. A Tordos-Vincsa kultúra (Winn 145) jele a székely írás egyik "l" betűjének pontos megfelelője (azonban Winn feltehetően tévesen a feje tetejére állítva közli, mert egy cserépdarabon lévő egyetlen jelről nehéz eldönteni, hol a teteje és hol az alja)
A 10. ábrán látható formai változatból levezethető a kínai kuwen írás "ló" jele és az egyiptomi hieroglif írás ülő oroszlánt ábrázoló "l" betűje. A kőkorból öröklődött lineáris jelnek ismert lehetett az élő vagy hasonló hangalakja, de feledésbe merülhetett a képi tartalma. Ezért a sztyeppi népek a lóra, a sivatagi népek pedig a leó-ra (azaz az oroszlánra asszociáltak és a képszerűbb jeleiket ennek megfelelően rajzolták meg.
11. ábra. A Tordos-Vincsa kultúra (Winn 146) jele azt is megmutatja, milyen lehetett a ligatúra eredeti (képszerűbb) alakja: e szerint az eget egy kettőskereszt alakú fa tartja (ez a jel is fordított állású)
12. ábra. Hettita fémplakett az eget tartó kettőskereszt alakú fával; a székely "l" betű formája - a fenti Tordos-Vincsa jelek alapján - egy ehhez hasonló ábrázolásból alakult ki
Mi ezt a kettőskereszt alakú fát hajlamosak lennénk a székely írás Egy szójelének tekinteni, mert a kettőskereszt az Egy szójele. Azonban ha ezt az istent a Közel-Keleten valamikor Él-nek nevezték (s ez volt a főisten neve Ugaritban), akkor annak a szójeléből kialakulhatott a székely "l" betű. Ez persze csak találgatás, amire nem sok írástörténeti adatunk van. Azonban mi magyarok az égigérő fával azonos Istenünket szoktuk egy élő Isten-nek nevezni s ez feljogosít bennünket a fenti feltételezésre.
13. ábra. Az urartui hieroglif írás ismeretlen jelentésű jele a székely írás "l" betűjének ősi formáját őrízheti; az urartui hieroglif írás 19 jele formailag azonos egy-egy székely jellel
Eredeztetések
Szekeres István szerint a székely "l" betű a ló (9. ábra), Pecze László szerint pedig a sumer "kenyér, táplálás" jelentésű szójelből alakult ki (7. ábra).
Szekeres István hipotézisének erőssége, hogy a székely írás "l" betűjének leggyakrabban használt formájához ad megfelelőnek látszó magyarázatot, amely
- a képi tartalomra (a ló ábrázolására),
- a kínai kuwen párhuzam ló jelentésére, valamint az akrofónia megfelelőnek tűnő rekonstrukciójára támaszkodik (a ló szójeléből szabályosan keletkezhetett az "l" betű).
Az elképzelés gyengéje, hogy
- nem ad magyarázatot a formai változatokra,
- a székely írásban szokatlan lenne, hogy egy írásjel állatábrázolásból alakuljon ki; a turulhoz kötött "p" (pihe) esetéhez hasonlóan bizonytalannak tűnik
- a székely írásban fontos ősvallási eredetű jelképekből kialakult jelekkel találkozunk s a ló kiemelkedő ősvallási jelentősége (a táltoscsikóhoz fűződő hiedelmek ellenére) nem nyilvánvaló,
- a Pecze László által bemutatott ókori la szótagjel léte magyarázatot kíván, amit Szekeres István hipotézisében nem találunk meg.
Pecze László hipotézisének erőssége, hogy
- létező ókori szójelre épít, amely formailag azonos a székely "l" betű egyik alakjával,
- az ókori la szó(tag)jel hangalakjából származtatható a székely "l" hangalak, sőt a Szekeres István által feltételezett akrofóniában szereplő ló szóval is összevethető,
- a székely írásnak mintegy 20 jele felel meg formai, ezen belül 12 jel pedig formai és tartalmi vonatkozásban is a hettita hieroglif írás jeleinek (azaz ebbe a megfeleléssorozatba beleillik a hettita la és a székely "l" párhuzam is).
Elképzelésének gyengéje, hogy
- nem magyar szójelből származtatja az "l" betűnket (pedig a kutatás jelenlegi állása alapján bizonyos, hogy a székely írás a magyar nép alkotása)
- nem tárja fel a jel ősvallási tartalmát (pedig az eddig sikeresen rekonstruált szójeleink mindegyike egy-egy fontos ősvallási téma illusztrációja).
Úgy gondoljuk, hogy a székely írásnak szoros kapcsolatai vannak egyrészt a szibériai-kínai kultúrkör írásaival; másrészt a Közel-Kelet írásrendszereivel is; mert ezek között közvetítő szerepet töltött be a kőkortól a hun korig. A székely jelek többsége talán 50 000 évvel ezelőtt alakult ki a Közel-Keleten s azt követően jutottak el a világ más területeire, közte Kínába is.
Mivel a szerzők ezek közül a kultúrterületek közül csak az egyikre támaszkodva dolgozták ki a hipotézisüket, szükség lehet a két szerző eredményeinek összevetésére. Olyan elméleti konstrukciót kellene kidolgozni, amelyik szélesebb alapokra épít és figyelembe veszi az általuk elhanyagolt (például ősvallási) szempontokat is. Ha létezik ilyen átfogó összefüggésrendszer a valóság tényei között és képesek leszünk ennek a megfogalmazására, akkor Szekeres István és Pecze László elképzelései nem cáfolni, hanem erősíteni fogják egymást.
Ősvallási háttér
A székely írásban több olyan jel is megtalálható, amelyik a magyar Isten nevének elemeit: "us" (ős) és "nt/tn" (Ten); valamint jelzőit: "j" (jó), "gy" (egy) , "n" (nagy) jelképezte valaha. Ezért várható, hogy az élő jelzőnek is megtaláljuk a megfelelőjét a székely írásban. Erre alkalmas lehet a székely "l" betű, de ez a kapcsolat egyelőre nem bizonyítható, legfeljebb sejthető.
Istenünk élő jelzőjének megfelelője kimutatható a Közel-Kelet névanyagában, ahol a székely "l" elődje vélhetően kialakult. Szerepel a görög Heliosz napisten - feltehetően anatóliai eredetű - nevében, a sémi Elohim "istenek" szóban, a Halüsz folyónévben és az ugariti Él főisten neveként is.
A magyar szavak közül ide sorolható az ölyv (eredetileg heli) neve is. Ugyanez a gyök megtalálható a sólyom, a karvaly és a turul madárnevekben is - mert ezek a napistent jelképezhették.
Ha a székely "l" valóban az él, élő gyök szójeléből alakult ki, akkor ennek származéka lehet a hettita la és a Szekeres István által feltett ló szójel is. Ide vonható talán az egyiptomi hieroglif írás (ülő oroszlán formájú, a kínai kuwen jelre emlékeztető) "l" betűje is.
Ez esetben a hegyet ábrázoló, de kettőskereszttel kiegészített jelforma jelölhette az Isten élő jelzőjét. Ennek egyik változata lenne a sumer ninda"kenyér, táplálás" szójel - mert a kenyér "élet", a táplálék pedig "élelmiszer". Ez azonban csak egy hipotézis, aminek pusztán gondolatébresztő szerepet szánunk.
***
Irodalom
Varga Géza: A homoródkarácsonyfalvi felirat http://www.virtus.hu/index.php?id=detailed_article&aid=11645
Pecze László: A torjai rovásemlék és a székely írás (e)l betűje
http://tudos.virtus.hu/?id=detailed_article&aid=75641
Szekeres István: Rovásírás, No. 24., a ló piktogram http://tudos.virtus.hu/index.php?id=detailed_article&aid=74732
A székely írás "l" betűjének formai változatai
A székely "l" betűnek négy-öt formai változata van, amelyek azonban egymásból származtathatók. Nem illik ezek közül egyet kiválasztani és a többit rontott alaknak tekinteni, mert a formai változatok is igen régiek lehetnek. Olyan magyarázatot kell kidolgozni a székely "l" eredetére, amelyik a lehető legtöbb jelformára épül.
Mindegyik jelforma alapvető eleme a székely "s"-hez hasonló hegyábrázolás - ehhez társul a különböző helyzetekben megjelenő két kisebb párhuzamos vonal.
Ez a hegyábrázolás a kár írásban önmagában is az "l" jele. Feltehető, hogy ennek a hegyábrázolásnak az elforgatásával keletkezett a latin L betű is.
A formai változatok elemzéséből az következik, hogy a jel lényege a hegyábrázolás lehet. A hegyábrázoláshoz járuló két vonal talán a kettőskereszt alakú "gy" (Egy) származéka - azaz a székely "l" betű kialakulhatott egy ősi ligatúrából is.
Ez ugyan meglepő következtetésnek tűnik, de hasonlóval találkozunk más székely jelek esetében is. Például az "f" (Föld) jel közepén a kereszt alakú "d" (Dana isten), vagy az X alakú "b" (Bél isten); az "us" jel belsejében az "sz" (szár "úr") található; az "s" (sarok) meg végső soron az "sz" és az "o/ó" (azaz szár Óg "Óg király") ligatúrájából alakult ki. Mindebből most az a fontos, hogy nem csak a többhangértékű jeleink, hanem a betűink is származhatnak ősi ligatúrákból.
A jelen cikkben vizsgált "l" betű is keletkezhetett egy hegyet ábrázoló jel, valamint egy kettőskereszt alakú (a Tejútat ábrázoló) jel montázsából.
Ez a körülmény is okozhatja, hogy a székely "l" jel formai változatosságára nem született magyarázat. Ugyanez lehet az oka annak is, hogy a székely "l" akrofóniájának rekonstrukciója sem vezetett még eredményre.
Pecze László megfigyelése szerint az alul zárt alakok (4. ábra) a klasszikus székely emlékek között a korábbiak. Amihez azt tehetjük hozzá, hogy a ligatúrának tűnő változatok (3., 10. 11. ábra) még régebbiek lehetnek.
Mindegyik jelforma alapvető eleme a székely "s"-hez hasonló hegyábrázolás - ehhez társul a különböző helyzetekben megjelenő két kisebb párhuzamos vonal.
Ez a hegyábrázolás a kár írásban önmagában is az "l" jele. Feltehető, hogy ennek a hegyábrázolásnak az elforgatásával keletkezett a latin L betű is.
A formai változatok elemzéséből az következik, hogy a jel lényege a hegyábrázolás lehet. A hegyábrázoláshoz járuló két vonal talán a kettőskereszt alakú "gy" (Egy) származéka - azaz a székely "l" betű kialakulhatott egy ősi ligatúrából is.
Ez ugyan meglepő következtetésnek tűnik, de hasonlóval találkozunk más székely jelek esetében is. Például az "f" (Föld) jel közepén a kereszt alakú "d" (Dana isten), vagy az X alakú "b" (Bél isten); az "us" jel belsejében az "sz" (szár "úr") található; az "s" (sarok) meg végső soron az "sz" és az "o/ó" (azaz szár Óg "Óg király") ligatúrájából alakult ki. Mindebből most az a fontos, hogy nem csak a többhangértékű jeleink, hanem a betűink is származhatnak ősi ligatúrákból.
A jelen cikkben vizsgált "l" betű is keletkezhetett egy hegyet ábrázoló jel, valamint egy kettőskereszt alakú (a Tejútat ábrázoló) jel montázsából.
Ez a körülmény is okozhatja, hogy a székely "l" jel formai változatosságára nem született magyarázat. Ugyanez lehet az oka annak is, hogy a székely "l" akrofóniájának rekonstrukciója sem vezetett még eredményre.
Pecze László megfigyelése szerint az alul zárt alakok (4. ábra) a klasszikus székely emlékek között a korábbiak. Amihez azt tehetjük hozzá, hogy a ligatúrának tűnő változatok (3., 10. 11. ábra) még régebbiek lehetnek.
1. ábra. A székely írás "l" betűjének közismert alakváltozata Kájoni János ferences szerzetes eredeti ábécéjéből
2. ábra. A székely írás "l" betűje Bél Mátyás ábécéjében
3. ábra. A székely írás "l" betűjének ligatúraszerű változata Szemerey Zsolt alábbi táblázatából (Csi1 jelzettel); ez a változat az "s" és a "gy" montázsának mutatja a székely "l" betűt; hasonló jelet alább bemutatunk a Tordos-Vincsa kultúrából is
4. ábra. A homoródkarácsonyfalvi felirat "l" betűje
5. ábra. Szemerey Zsolt táblázata a székely írás "l" betűinek formai változataival
A székely "l" párhuzamai más írásrendszerekben
6. ábra. A székely "l" ma használatos formai változatának kialakulása a Pecze László által bemutatott ókori párhuzamok alapján
7. ábra. A székely "l" betű sumer párhuzama Pecze László nyomán; a kenyeret a magyar nép élet-ként is emlegeti (érdekes, hogy a sumer til "élet" hangalakja mennyire emlékeztet a magyar tál hangalakjára), az él gyök az élelmiszertövében is megtalálható
8. ábra. Az anatóliai kár írás "l" betűje csak egy hegyet ábrázol; a hegy pedig az élő Isten jelképe is lehet
9. ábra. A kínai kuwen írás ló piktogramja Szekeres István nyomán; Vékony Gábor szerint a ló szavunk megfelelője az elámi nyelvben is megtalálható; kérdés, hogy a ló etimológiája genetikusan összefügg-e az él, élet, élő szavaink eredetével
10. ábra. A Tordos-Vincsa kultúra (Winn 145) jele a székely írás egyik "l" betűjének pontos megfelelője (azonban Winn feltehetően tévesen a feje tetejére állítva közli, mert egy cserépdarabon lévő egyetlen jelről nehéz eldönteni, hol a teteje és hol az alja)
A 10. ábrán látható formai változatból levezethető a kínai kuwen írás "ló" jele és az egyiptomi hieroglif írás ülő oroszlánt ábrázoló "l" betűje. A kőkorból öröklődött lineáris jelnek ismert lehetett az élő vagy hasonló hangalakja, de feledésbe merülhetett a képi tartalma. Ezért a sztyeppi népek a lóra, a sivatagi népek pedig a leó-ra (azaz az oroszlánra asszociáltak és a képszerűbb jeleiket ennek megfelelően rajzolták meg.
11. ábra. A Tordos-Vincsa kultúra (Winn 146) jele azt is megmutatja, milyen lehetett a ligatúra eredeti (képszerűbb) alakja: e szerint az eget egy kettőskereszt alakú fa tartja (ez a jel is fordított állású)
12. ábra. Hettita fémplakett az eget tartó kettőskereszt alakú fával; a székely "l" betű formája - a fenti Tordos-Vincsa jelek alapján - egy ehhez hasonló ábrázolásból alakult ki
Mi ezt a kettőskereszt alakú fát hajlamosak lennénk a székely írás Egy szójelének tekinteni, mert a kettőskereszt az Egy szójele. Azonban ha ezt az istent a Közel-Keleten valamikor Él-nek nevezték (s ez volt a főisten neve Ugaritban), akkor annak a szójeléből kialakulhatott a székely "l" betű. Ez persze csak találgatás, amire nem sok írástörténeti adatunk van. Azonban mi magyarok az égigérő fával azonos Istenünket szoktuk egy élő Isten-nek nevezni s ez feljogosít bennünket a fenti feltételezésre.
13. ábra. Az urartui hieroglif írás ismeretlen jelentésű jele a székely írás "l" betűjének ősi formáját őrízheti; az urartui hieroglif írás 19 jele formailag azonos egy-egy székely jellel
Eredeztetések
Szekeres István szerint a székely "l" betű a ló (9. ábra), Pecze László szerint pedig a sumer "kenyér, táplálás" jelentésű szójelből alakult ki (7. ábra).
Szekeres István hipotézisének erőssége, hogy a székely írás "l" betűjének leggyakrabban használt formájához ad megfelelőnek látszó magyarázatot, amely
- a képi tartalomra (a ló ábrázolására),
- a kínai kuwen párhuzam ló jelentésére, valamint az akrofónia megfelelőnek tűnő rekonstrukciójára támaszkodik (a ló szójeléből szabályosan keletkezhetett az "l" betű).
Az elképzelés gyengéje, hogy
- nem ad magyarázatot a formai változatokra,
- a székely írásban szokatlan lenne, hogy egy írásjel állatábrázolásból alakuljon ki; a turulhoz kötött "p" (pihe) esetéhez hasonlóan bizonytalannak tűnik
- a székely írásban fontos ősvallási eredetű jelképekből kialakult jelekkel találkozunk s a ló kiemelkedő ősvallási jelentősége (a táltoscsikóhoz fűződő hiedelmek ellenére) nem nyilvánvaló,
- a Pecze László által bemutatott ókori la szótagjel léte magyarázatot kíván, amit Szekeres István hipotézisében nem találunk meg.
Pecze László hipotézisének erőssége, hogy
- létező ókori szójelre épít, amely formailag azonos a székely "l" betű egyik alakjával,
- az ókori la szó(tag)jel hangalakjából származtatható a székely "l" hangalak, sőt a Szekeres István által feltételezett akrofóniában szereplő ló szóval is összevethető,
- a székely írásnak mintegy 20 jele felel meg formai, ezen belül 12 jel pedig formai és tartalmi vonatkozásban is a hettita hieroglif írás jeleinek (azaz ebbe a megfeleléssorozatba beleillik a hettita la és a székely "l" párhuzam is).
Elképzelésének gyengéje, hogy
- nem magyar szójelből származtatja az "l" betűnket (pedig a kutatás jelenlegi állása alapján bizonyos, hogy a székely írás a magyar nép alkotása)
- nem tárja fel a jel ősvallási tartalmát (pedig az eddig sikeresen rekonstruált szójeleink mindegyike egy-egy fontos ősvallási téma illusztrációja).
Úgy gondoljuk, hogy a székely írásnak szoros kapcsolatai vannak egyrészt a szibériai-kínai kultúrkör írásaival; másrészt a Közel-Kelet írásrendszereivel is; mert ezek között közvetítő szerepet töltött be a kőkortól a hun korig. A székely jelek többsége talán 50 000 évvel ezelőtt alakult ki a Közel-Keleten s azt követően jutottak el a világ más területeire, közte Kínába is.
Mivel a szerzők ezek közül a kultúrterületek közül csak az egyikre támaszkodva dolgozták ki a hipotézisüket, szükség lehet a két szerző eredményeinek összevetésére. Olyan elméleti konstrukciót kellene kidolgozni, amelyik szélesebb alapokra épít és figyelembe veszi az általuk elhanyagolt (például ősvallási) szempontokat is. Ha létezik ilyen átfogó összefüggésrendszer a valóság tényei között és képesek leszünk ennek a megfogalmazására, akkor Szekeres István és Pecze László elképzelései nem cáfolni, hanem erősíteni fogják egymást.
Ősvallási háttér
A székely írásban több olyan jel is megtalálható, amelyik a magyar Isten nevének elemeit: "us" (ős) és "nt/tn" (Ten); valamint jelzőit: "j" (jó), "gy" (egy) , "n" (nagy) jelképezte valaha. Ezért várható, hogy az élő jelzőnek is megtaláljuk a megfelelőjét a székely írásban. Erre alkalmas lehet a székely "l" betű, de ez a kapcsolat egyelőre nem bizonyítható, legfeljebb sejthető.
Istenünk élő jelzőjének megfelelője kimutatható a Közel-Kelet névanyagában, ahol a székely "l" elődje vélhetően kialakult. Szerepel a görög Heliosz napisten - feltehetően anatóliai eredetű - nevében, a sémi Elohim "istenek" szóban, a Halüsz folyónévben és az ugariti Él főisten neveként is.
A magyar szavak közül ide sorolható az ölyv (eredetileg heli) neve is. Ugyanez a gyök megtalálható a sólyom, a karvaly és a turul madárnevekben is - mert ezek a napistent jelképezhették.
Ha a székely "l" valóban az él, élő gyök szójeléből alakult ki, akkor ennek származéka lehet a hettita la és a Szekeres István által feltett ló szójel is. Ide vonható talán az egyiptomi hieroglif írás (ülő oroszlán formájú, a kínai kuwen jelre emlékeztető) "l" betűje is.
Ez esetben a hegyet ábrázoló, de kettőskereszttel kiegészített jelforma jelölhette az Isten élő jelzőjét. Ennek egyik változata lenne a sumer ninda"kenyér, táplálás" szójel - mert a kenyér "élet", a táplálék pedig "élelmiszer". Ez azonban csak egy hipotézis, aminek pusztán gondolatébresztő szerepet szánunk.
***
Irodalom
Szekeres István hipotézisének erőssége, hogy a székely írás "l" betűjének leggyakrabban használt formájához ad megfelelőnek látszó magyarázatot, amely
- a képi tartalomra (a ló ábrázolására),
- a kínai kuwen párhuzam ló jelentésére, valamint az akrofónia megfelelőnek tűnő rekonstrukciójára támaszkodik (a ló szójeléből szabályosan keletkezhetett az "l" betű).
Az elképzelés gyengéje, hogy
- nem ad magyarázatot a formai változatokra,
- a székely írásban szokatlan lenne, hogy egy írásjel állatábrázolásból alakuljon ki; a turulhoz kötött "p" (pihe) esetéhez hasonlóan bizonytalannak tűnik
- a székely írásban fontos ősvallási eredetű jelképekből kialakult jelekkel találkozunk s a ló kiemelkedő ősvallási jelentősége (a táltoscsikóhoz fűződő hiedelmek ellenére) nem nyilvánvaló,
- a Pecze László által bemutatott ókori la szótagjel léte magyarázatot kíván, amit Szekeres István hipotézisében nem találunk meg.
Pecze László hipotézisének erőssége, hogy
- létező ókori szójelre épít, amely formailag azonos a székely "l" betű egyik alakjával,
- az ókori la szó(tag)jel hangalakjából származtatható a székely "l" hangalak, sőt a Szekeres István által feltételezett akrofóniában szereplő ló szóval is összevethető,
- a székely írásnak mintegy 20 jele felel meg formai, ezen belül 12 jel pedig formai és tartalmi vonatkozásban is a hettita hieroglif írás jeleinek (azaz ebbe a megfeleléssorozatba beleillik a hettita la és a székely "l" párhuzam is).
Elképzelésének gyengéje, hogy
- nem magyar szójelből származtatja az "l" betűnket (pedig a kutatás jelenlegi állása alapján bizonyos, hogy a székely írás a magyar nép alkotása)
- nem tárja fel a jel ősvallási tartalmát (pedig az eddig sikeresen rekonstruált szójeleink mindegyike egy-egy fontos ősvallási téma illusztrációja).
Úgy gondoljuk, hogy a székely írásnak szoros kapcsolatai vannak egyrészt a szibériai-kínai kultúrkör írásaival; másrészt a Közel-Kelet írásrendszereivel is; mert ezek között közvetítő szerepet töltött be a kőkortól a hun korig. A székely jelek többsége talán 50 000 évvel ezelőtt alakult ki a Közel-Keleten s azt követően jutottak el a világ más területeire, közte Kínába is.
Mivel a szerzők ezek közül a kultúrterületek közül csak az egyikre támaszkodva dolgozták ki a hipotézisüket, szükség lehet a két szerző eredményeinek összevetésére. Olyan elméleti konstrukciót kellene kidolgozni, amelyik szélesebb alapokra épít és figyelembe veszi az általuk elhanyagolt (például ősvallási) szempontokat is. Ha létezik ilyen átfogó összefüggésrendszer a valóság tényei között és képesek leszünk ennek a megfogalmazására, akkor Szekeres István és Pecze László elképzelései nem cáfolni, hanem erősíteni fogják egymást.
Ősvallási háttér
A székely írásban több olyan jel is megtalálható, amelyik a magyar Isten nevének elemeit: "us" (ős) és "nt/tn" (Ten); valamint jelzőit: "j" (jó), "gy" (egy) , "n" (nagy) jelképezte valaha. Ezért várható, hogy az élő jelzőnek is megtaláljuk a megfelelőjét a székely írásban. Erre alkalmas lehet a székely "l" betű, de ez a kapcsolat egyelőre nem bizonyítható, legfeljebb sejthető.
Istenünk élő jelzőjének megfelelője kimutatható a Közel-Kelet névanyagában, ahol a székely "l" elődje vélhetően kialakult. Szerepel a görög Heliosz napisten - feltehetően anatóliai eredetű - nevében, a sémi Elohim "istenek" szóban, a Halüsz folyónévben és az ugariti Él főisten neveként is.
A magyar szavak közül ide sorolható az ölyv (eredetileg heli) neve is. Ugyanez a gyök megtalálható a sólyom, a karvaly és a turul madárnevekben is - mert ezek a napistent jelképezhették.
Ha a székely "l" valóban az él, élő gyök szójeléből alakult ki, akkor ennek származéka lehet a hettita la és a Szekeres István által feltett ló szójel is. Ide vonható talán az egyiptomi hieroglif írás (ülő oroszlán formájú, a kínai kuwen jelre emlékeztető) "l" betűje is.
Ez esetben a hegyet ábrázoló, de kettőskereszttel kiegészített jelforma jelölhette az Isten élő jelzőjét. Ennek egyik változata lenne a sumer ninda"kenyér, táplálás" szójel - mert a kenyér "élet", a táplálék pedig "élelmiszer". Ez azonban csak egy hipotézis, aminek pusztán gondolatébresztő szerepet szánunk.
***
Irodalom
Varga Géza: A homoródkarácsonyfalvi felirat http://www.virtus.hu/index.php?id=detailed_article&aid=11645
Pecze László: A torjai rovásemlék és a székely írás (e)l betűje
http://tudos.virtus.hu/?id=detailed_article&aid=75641
Szekeres István: Rovásírás, No. 24., a ló piktogram http://tudos.virtus.hu/index.php?id=detailed_article&aid=74732
A honlap ára 78 500 helyett MOST 0 Ft.
Honlapkészítés ingyen:
Ez a weblapszerkesztő alkalmas
ingyen weboldal,
ingyen honlap készítés...
Honlapkészítés ingyen:
Ez a weblapszerkesztő alkalmas
ingyen weboldal,
ingyen honlap készítés...
Weblap látogatottság számláló:
Mai: 308
Tegnapi: 119
Heti: 879
Havi: 3 468
Össz.: 666 283
Látogatottság növelés
Mai: 308
Tegnapi: 119
Heti: 879
Havi: 3 468
Össz.: 666 283
Látogatottság növelés
Varga Géza: A székely rovásírás - © 2008 - 2024 - szekely-rovasiras.hupont.hu