Varga Géza: A székely rovásírás

BEVEZETŐ

A székely rovásírás (vagy székely írás) a magyarság régi írása, amelyet az ősvallás jelkészletéből a magyar nyelv rögzítésére fejlesztettek ki a kőkorban. Az írás a kőkor óta nem merült feledésbe, mindig voltak alkalmazói.

Az emlékek szerint használták a szkíták, a hunok és az avarok is. A szerves belső fejlődés bizonyítékaként az írásjeleknek közeli megfelelői vannak a népi (pl. a fazekasok által használt), valamint az uralmi és a vallásos jelkészletben (Szent Korona, jogar, koronázó palást, keresztény templomok jelei). A kőkori eredetet támasztják alá a távoli (kínai, csukcs, indián stb.) írásrendszerekben található, de – az elvégzett valószínűségszámítás szerint - véletlen egyezéssel nem magyarázható párhuzamok is. Az írás szó- szótagoló jellegű, amely a több hangot jelölő mondatjelei, szójelei, szótagjelei mellett rendelkezik egy fejlett ábécével is. Az írásirány az írástechnológiának és az ábrázolás igényeinek megfelelően változó (függőleges, jobbról balra, balról jobbra irányuló, körbe menő, vagy szimmetrikus). 

Az írást az elmúlt évezredben a székelyek mentették meg a feledéstől. A székelyek a hunok (mai néven a magyarok) egyik csoportja. A székelyeknek az Attila halála és Árpád magyar népének honfoglalása között eltelt mintegy 500 év alatt független államuk és eltérő történetük volt Erdélyben. E függetlenség eredményezte a következő évezred székely kultúrájának sajátosságait, közöttük a hun írás megőrzését. Az egykori Magyar Királyság keleti felében (az első világháború óta Romániában) élnek. Hun származástudattal rendelkeznek (a magyar krónikák és más források szerint a magyarok többi csoportja is hun eredetű). 

Az alább következő történeti leírás az 1991-ben alapított Írástörténeti Kutatóintézet kutatóinak (Simon Péternek, Szekeres Istvánnak, Varga Gézának, Götz Lászlónak, Forrai Sándornak, Csontos Péternek, Varga Csabának, Berényi Lászlónak, Borbola Jánosnak és másoknak) az álláspontját tükrözi. Ezek a szerzők a székely rovásírás és általában a magyar jelhasználat kutatásában 1993-ban, s azt követően bekövetkezett fordulat legnagyobb hatású képviselői. A csoportra jellemző az elméleti-tudományos kérdések iránti fokozott érdeklődés, a tudományos igényű érvelésre való egyedülálló törekvés, valamint a székely szójelek létének elismerése.

Simon Péter tanszékvezető egyetemi tanár az 1993-ban megjelent tanulmányában leszámolt az ótürk eredeztetés hipotézisével. 

Szekeres István az ótürk és a kínai írásrendszerekben megtalálható párhuzamokat kutatja és írta le az 1993-ban kiadott tanulmányában és az azóta megjelent új kötetében.

Varga Géza több kötet és többszáz cikk szerzője, az Írástörténeti Kutatóintézet alapítója, az íráselméleti és írástörténeti kérdések kutatója, több új rovásfelirat és megfejtés közzétevője; internetes fórumok vezetője. 

Varga Csaba és Borbola János eredeti gondolkodású, nagy hatású kutatók, több kitűnő könyv népszerű szerzői. 

A szerző kiegészítő megjegyzései a UNICODE szabvány készítői és a rováshasználó közösség számára

Ezt a tanulmányt 2009-ben írtam egy székely egyesület felkérésére, amelyik a UNICODE bizottság számára kívánta elkészíteni a székely írás hiteles leírását és számítógépes szabványát.

Szükség volt erre az újabb leírásra, mert a korábban készült hasonló célú leírások súlyos hibákkal terheltek és meghamisítják a nemzeti írásunkat. A konkurrens javaslatok szerzői közül egyesek a Friedrich nevet sem tudják helyesen leírni rovásbetűkkel, vagy a nem létező pálos rovásírást, a hírhedt szentistváni rovásüldöző rendeletet, a rovásjelek tükrözését "találták fel". Újító buzgalmukban odáig jutottak, hogy meghirdették a székely írásnak a latinhoz való tudatos idomítását, aminek keretében megalkották a sohasem létezett rovás q, y, w, és x jeleket, valamint a latinos jelsorrendet állították a székely írás eredeti (nikolsburgi) jelsorrendjének helyébe.

Ezen önjelölt "szakértők" többsége sem szakmailag, sem emberileg nem alkalmas ilyen horderejű javaslatok és szabványok elkészítésére. Korlátozott ismereteik miatt nem mérhették fel helyesen a székely írás neolitikus, népvándorlás-kori, honfoglalás-kori emlékeiből levonható legújabb felismerésekből; valamint a népi, uralmi és vallási párhuzamokból adódó tanulságokat sem - ezért a székely írásról adott leírásaik alapvető tévedéseket tartalmaznak. E "szakértők" hozzá nem értésről árulkodó téveszméi a UNICODE szabvány révén kötelezővé válhatnak és az egész világon elterjedhetnek - ha a magyar értelmiség nem mutat életjelenségeket ezen a szakterületen.

Az ide tartozó írásemlékek (például a székely jelek rokonságába tartozó népi fazekasjelek, vagy a neolitikus szójelek) teljességre törekvő felmérése és elemzése nélkül nem lehet megállapítani a székely írás jellemzőit (például a sorvezetés mai használatra javasolható irányultságát) sem. Ezért a Kárpát-medencében manapság állított településtáblák csak az azokat állítók és az őket félrevezetők hiányos ismereteiről árulkodnak.

A jelen tanulmány anyaga egy szélesebb kitekintésre épülő leírás. Ez elkészült, s azt Beleznay Ákos hazánkfia le is fordította angolra - amelyért itt is köszönetet mondunk. A kódkiosztás azonban napjainkig nem készült el hozzá és nem lett beterjesztve sem a UNICODE bizottság elé. Ezért felajánlom az együttműködésemet és az itt olvasható tanulmányt mindazoknak, akik a UNICODE szabványt e leírás alapján befejezik és azt beterjesztik.

Nyilvánvaló, hogy sok részletkérdésben lehetetlen egyetértésre jutni a rováshasználók körében, ami megakadályozhatja a UNICODE szabvány elfogadtatását. Ezen a nehézségen azonban nem sörbaráti társaságok körében tartott népszavazással, hanem a kérdések megbeszélésével, tudományos igényű érveléssel lehet túllépni.  Ezt kívánja szolgálni ez a tanulmány is.

A fenti célok és körülmények miatt e tanulmány csak vázlatosan érinthetett egyes részletkérdéseket, miközben alaposabban foglalkozott a mai használat számára fontos kérdésekkel. Szükség van pedig egy tankönyv jellegű leírásra is, amelyik az itt tömören említett kérdéseket alaposabban tárgyalja, az újabban felbukkant (népi és régészeti jellegű) írásemlékeket, a távoli írásrendszerekkel való párhuzamokat, meg a módszertani megfontolásokat részletesen bemutatja és magyarázza. Nyilvánvaló, hogy egy bővebb leírás (amelyikre egy UNICODE-szabvány tervezetében nem volt szükség) e tanulmány kereteit szétfeszítette volna. Az elkészült fordítás miatt az eredeti magyar szöveg jelentős mértékű megváltoztatása sem tűnt célszerűnek. A teljesebb kép kialakítása érdekében a UNICODE-leírásba tartozó fejezetek mellé beillesztettük a hasonló témájú újabb cikkeinket is.

Mindezeket a meg nem oldott feladatokat a készülő "Magyar hieroglif írás" c. kötetben fogjuk elvégezni, ha tervünk a Teremtő kifürkészhetetlen akaratával is találkozik.

Miért fontos a székely rovásírás ismerete?

Az alábbiakban Hutter Anna kérdéseire válaszolunk.

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat