Varga Géza: A székely rovásírás

Nemzeti írásunk teljesebb leírásának vázlata


A székely írás "d" betűje


A Zalaváron előkerült kereszt alakú jel időszerűvé tette a székely írás kereszt alakú "d" betűjének leírását.

székely rovásírás betűi a kőkori magyar ősvallás jelképeiből alakultak ki. A kőkorban és azt követően hosszú ideig a székely jelek előzményei mondatokat, vagy szavakat jelöltek.

Így a székely írás "d" betűjének is volt szójel-előzménye, amelyik a Du/Dana istennév jeleként szolgált. Ez a szójel szerepelt jelmontázsokban is, például felülnézeti világmodellek közepén és az eget tartó fa szerkezetekben (a szembőlnézeti világmodellekben).

A szójeleket és mondatjeleket alkalmazó ősi gyakorlat a sztyeppén (a Mas d' Azil-i, az indián és egyéb párhuzamok alapján feltehetően egy közel-keleti őskőkori forrásból) általánosan elterjedt volt. A sztyepp délről történt első benépesülésekor már létezhettek hasonló jelek Anatóliában, ahol ezek ismerete sokáig fennmaradhatott. Például szerepel egy ide vonható párhuzam a Yazilikaja-i hettita sziklapantheonban is. A kereszt alakú jelet ismerték a hunok, az avarok és a honfoglaló magyarok is. 

A Du/Dana szójelből egy pontosan meg nem határozható időben kialakult a székely rovásírás ma közismert "d" betűje. E rovásbetűt aztán a ligatúrák képzésekor újra felhasználták többhangértékű jelek előállításakor. 

Az alábbiakban ezekre mutatunk egy-egy példát. 

A székely "d" kereszt alakja a legegyszerűbb jelformák közé tartozik, ezért felmerülhet, hogy a bemutatott jelek csak véletlenül egyeznek meg. Azonban nem erről van szó. A kereszt formát ugyanis olyan szerkezetekben és jelkészletekben használják, amelyekből az azonos ősvallási háttér (jelentés) is nyilvánvaló. Ezért nem véletlen egyezésről, hanem egy széles körben elterjedt jelszótár tudatos alkalmazásáról van szó. 

székely rovásírás néhány betűje ebből a kőkori ősvallási jelkészletből származik és nem a Cirill által kitalált glagolita írásból. Ezt azért kell hangsúlyozni, mert a Zalaváron legújabban talált cserépdarabra írt 4 betűs írásemléken szerepel két glagolita jel, valamint egy lekopott és azonosíthatatlan jel mellett egy szabályos kereszt alakú jel is. Ez a kereszt évezredeken át része volt a hun-avar-magyar írásnak, de nem volt része a frissen kitalált glagolita írásnak.



A székely "d" betű változatai






1. ábra. A székely rovásírás "d" betűje a székelydályai feliratból





2. ábra. A dálnoki felirat "d" betűje




3. ábra. Bél Mátyás "d" betűje



Az énlakai "di" ligatúra


Amikor a székely rovásírás szójeleiből kialakultak a betűk, már régen szokásban volt a ligatúrák alkotása. Ezért a megszülető betűket kétenfekvően használták az újabb ligatúrák alkotásakor is

Ez a ligatúratechnika ugyanis egy kőkori eredetű szokás, mert a betűírás kialakulása előtt ezzel a montázstechnikával írtak le bizonyos összetettebb fogalmakat, ősvallási jelentőségű mondatok (az imák állandó fordulatait). Ezt a ligatúra- vagy montázstechnikát a kínai írás napjainkig megőrízte, de a székely írásnak - nyelvi okok miatt - más irányba kellett fejlődnie. A ragláncokat alkalmazó magyar nyelv számára alkalmasabb volt a betűk kifejlesztése, mint a montázstechnika további használata. 

Azonban a magyarság a betűk mellett is megőrízte a ligatúratechnikát, s véle a legfontosabb mondatjeleinket és szójeleinket is. Ezek az ősi olvasható jelképek az ősvallási jelentésük miatt voltak fontosak, amiből következően a megmaradt mondat- és szójelek kivétel nélkül az ősvallás legfontosabb jelei (pl. istennevek).

A megőrződött ligatúratechnikával a klasszikus székely írás is készített ligatúrákat, de az újabb időkben ezek már betűkből álltak és a leggyakrabban valamilyen szótagot, vagy szót jelöltek e modern ligatúrákkal. A kései ligatúratechnika egyik példája az énlakai "di" ligatúra. 


4. ábra. Az énlakai "di" szótagjel (ligatúra) egyik összetevője a kereszt alakú "d" betű, az "i" hangot a fenti zászlócska jelöli
; az eddigi olvasatok szerint vagy a diakónus, vagy a diák, vagy a Dakó (Diakó, azaz Gyakó?) szó elejét jelölte




A székely Du/Dana szójel


A magyar isten szó egy eredeti Ős Ten összetételből alakult ki, ahol a Ten az istenünk régi neve (vö: kínai tien "ég, isten" és etruszk Tin "a főisten neve"!). E Ten istennévnek volt "d"-vel kezdődő párja is (amint a latin deus "isten", valamint a sumer dingir "isten" is "d"-vel kezdődik). 

A "d"-vel kezdődő istennévre példa az Anonymusnál fennmaradtEnedubelianus név is, amely az egykor volt isteni triász neveit, köztük a Du istennevet őrzi. Erdélyben ma is ismert a Dana verjen meg! mondás, amelyben a Dana változat őrződött meg. 

A székely "d" rovásjel elődje ennek a "d"-vel kezdődő istennévnek valamelyik alakját jelölte. 

Hasonló ez a kevert (betűket, szótagjeleket, szójeleket sőt mondatjeleket is alkalmazó) székely jelhasználati mód az óperzsa ékírás gyakorlatához, amelyben a szótagjelek és betűk mellett Ahuramazdának külön szójele volt. Az egykor volt szó- szótagoló írásokban ez volt a szokás, s ezt őrízte meg a székely írás napjainkig. 




5. ábra. A székelyderzsi Du ten ligatúra egy mondatjel, amelyik a Du/Dana és a Ten szójelekből áll

székelyderzsi rovásfeliratos téglát Miklós derzsi papp-nak szokás elolvasni. Ennek az általánosan ismert és elfogadott olvasatnak azonban megvan az a szépséghibája, hogy a derzsi szóból csak a "d" betű lazonosítható a téglán (az is hibásan, mert nem betűről, hanem szójelről van szó). Miközben a nikolsburgi ábécéből ismert "nt/tn" (azaz Ten) szójelet hibásan "zs"-nek olvassák. 

Csak azért olvassák a fent látható Du ten mondatjelet derzsi-nek, mert Székelyderzs község neve kézenfekvő magyarázatnak tűnt (ha nagyvonalúan nem törődnek azzal, mi is van a téglára írva). 

Az ismert Du és Dana istenneveket azért nem vonták ide, mert a finnugrista blöff tiltotta a székely szójelek létének elismerését. Ezért ez az olvasat fel sem merült az akadémikus kutatók körében. Pedig az olvasat így is értelmes:Miklós, Du ten papp(j)a, ráadásul - s ez egy írás esetében döntő szempont - megfelel annak a jelsornak, amit a téglára írtak.

Ez a Du/Dana szójel a székely "d" betű elődje.

Népi jelpárhuzam



6. ábra. A vámfalui tányér felülnézeti világmodelljének közepén (ahol az Isten helye van) a kereszt látható; nem véletlen egyezésről és nem is keresztény jelképről van szó, mert a tányéron egyéb ősvallási jelek is láthatók, pl. a sarkain a hettita hieroglif írás isten szójelének és egyúttal a székely írás "us" (ős) jelének párhuzamai vannak, amit a vámfalui fazekasok "isten szeme" mintának neveznek


Párhuzam a honfoglalók jelkészletében



7. ábra. A tiszabezdédi tarsolylemez központi jelképe a kereszt alakú Du/Dana szójel


A tiszabezdédi tarsolylemez keresztjét a keresztény hatással magyarázzák, persze minden bizonyíték nélkül. Az ugyanis meg sem fordult senki fejében sem, hogy a székely írás "d" betűjéhez hasonlítsa. A kérdést (hogy a keresztény vallás, vagy a honfoglalók ősvallásának a jelképéről van-e szó) az dönti el, hogy a székely írásnak több másik jele is felismerhető a tiszabezdédi és a többi honfoglaláskori emléken. 



Párhuzamok a hun-avar jelkészletből

8/a. ábra. A schwechati avar ékszerek egyikén található kereszt alakú jel



8/b. ábra. A schwechati ékszer (amelyikből a fenti keresztet kiemeltük) egy felülnézeti világmodellt ábrázol, ami a székely írás "f" (Föld) jelének megfelelője és tartalmazza a székely írás "g" (ég) jelét is; a körbe zárt kereszt a kínai írásban is Föld jelentésű - a jeleket tehát az egész sztyeppén ismerhették, az avaroknak nem kellett a zalavári hipotetikus szlávoktól beszerezniük; az itt látható jelkompozíciónak egyébként is kőkori előzményei vannak, miközben a szlávoknál ismeretlen


Az osztrák régészek által kiásott schwechati avar leletek egyikén található kereszt alakú jel bizonyosan egy isten jele volt, mert egy világmodell közepén található (ahol szokás szerint az istennek, vagy jelképének a helye van). Mivel az avarok által használt jelek azonosak a székely jelekkel, nem kétséges, hogy ez esetben is Du/Dana isten jelképéről (szójeléről) van szó.
9. ábra. A hunok (feltehetően Attila hun uralkodó) személyes ajándékaként a gepida király kincstárába került szilágysomlyói fibulák egyikén is szerepel ez a Föld jelkép, közepén a kereszt, vagy X alakú istenszimbólummal, a székely "b" vagy "d" megfelelőjével



10. ábra. A hun eredetű szilágysomlyói fibulák egyikén a sarok hegyén álló eget tartó fa szerkezetet látjuk s itt az istennel azonos fa kereszt alakú - ez is azt bizonyítja, hogy a hunok ismerték a székely írás elődjét, valamint az ősvallási gondolatrendszert is, amely ezeket a - végül székely betűkké vált - jeleket megszülte 


11. ábra. A fenti képszerkezet egy variánsa: az eget tartó fa kereszt alakú, de egyúttal antropomorf is (mert azonos az Istennel); a hegy pedig hármashalom alakú (ez a kép kerül be végül a magyar címerbe, de ott a fa kettőskereszt alakot ölt (mert az Isten másik - Egy - nevét idézi)

Klasszikus írásokban előforduló párhuzamok




12. ábra. Kereszt alakú hettita jel; a szó- szótagoló hettita hieroglif (luwiai) írásnak mintegy 20 jele formailag azonosítható székely jelekkel



13. ábra. A hettita hieroglif írás "király" fogalomjele a fentebb bemutatott hun eget tartó fa kompozíciók párhuzama; az eget tartó fa szerkezet azért alkalmas a "király" fogalmának jelölésére, mert a fa azzal az istennel azonos, akitől a királyi hatalom származik; a hettita hieroglifa nem tekinthető a fenti hun jelek előképének, mert azok több képszerű elemet tartalmaznak, azaz a hun jelek az eredeti ábrázolási hagyományt jobban képviselik a hettitánál
A hettita jelkincs fennmaradt emlékei alapján a hettiták ismerték és alkalmazták az eget tartó fa szerkezetet s ebben a szerkezetben az Istennel azonos fa jelzésére használták a keresztet. Ebből következően a kereszt a hettitáknál is istenjelkép volt, a kereszttel jelölt hangalakot azonban nem ismerjük.

Összefügg ezzel, hogy az arameus írás kereszt alakú jele a "t" hangot jelöli (feltehetően egy Ten "isten" szójel leszármazottaként). 

Az ibér írásokban a kereszt, vagy X alakú jel a "ta/da" szótagot jelöli (ez Ta/Dahatti viharisten neve).




14. ábra. A kínai föld szójel arról tanúskodik, hogy a kínaiak is ismerték az Éden térképét, a jelhez kötődő mítoszokkal egyetemben, s az Istent ők is a kereszttel jelképezhették



15. ábra. A legkorábbi kínai jelek egyike a Yang Shao kultúrából (a jelentését nem ismerjük)
Bronzkori párhuzam



16. ábra. Permi ékszer a körbe zárt kereszt alakú felülnézeti világmodellel (Szaveljeva nyomán); arról árulkodik, hogy a permiek is az Istent tartották a világ közepének, s persze ugyanazokat az ősvallási jeleket használták, mint az eleink

Kőkori párhuzamok



17. ábra. Pecsétnyomó a Karanovo kultúrából (Bulgária, Makkay János nyomán); a pecsétnyomó rajzolata egy felülnézeti világmodell, amelyik a kereszt alakú székely "d" (Du/Dana) és a hegyet ábrázoló székely "s" (sarok) jelek párhuzamaiból áll



18. ábra. A Karanovó kultúra másik pecsétje a keresztet a székely "m" (magasba vezető út) megfelelőivel egészíti ki; ez arra utal, hogy a kereszt szárai a négy szent folyónak felelnek meg, amelyek vizüket a Tejútból (a magasba vezető útból) kapják



19. ábra. A Mas d' Azil-i barlang a Pireneusokban van s arról nevezetes, hogy egy csomó jelekkel ellátott kavics került elő belőle; a képen látható kavicsok a kereszt alakú székely "d" betű formai megfelelői; a kb. 20 000 ezer éves Mas d' Azil-i kavicsokon a székely írás jeleinek mintegy 20 párhuzamát találjuk meg - azaz nem véletlen egyezésről, hanem az ősvallási jelkészlet azonosságáról van szó

Indián párhuzamok



20. ábra. Prekolumbián ezüst kabáttű Chiléből a székely "f" (Föld) és a kereszt alakú "d" (Du/Dana) jelek párhuzamával; azt bizonyítja, hogy az indiánok ugyanazt a kőkori ősvallási jelrendszert használták, mint amelyikből a székely rovásírás kialakult



21. ábra. Cree mandala (felülnézeti világmodell); azt bizonyítja, hogy az indiánok körében ez az ősvallási képzet, amelynek jelképeiből a székely jelek származtak, általánosan el volt terjedve



22. ábra. Kaliforniai prekolumbián sziklajel Diringer nyomán; azt támasztja alá, hogy a kereszt alakú jel önállóan is megtalálható volt az indián jelkészletben; az indián magaskultúrákat elpusztító spanyolok a keresztet megtalálták az indián templomokban az imádat tárgyaként - azaz az indián kereszt is istenjelkép lehetett, akár a székely "d" betű elődje


23. ábra. Dobronaki hímestojás a kereszt alakú "d" rovásjel megfelelőjével, közepén a forrásra utaló "ly" (lyuk) jellel



24. ábra. Zalavári avar fémlemez a kereszt alakú Du/Dana istennévvel (az isten az "eget tartó fa" képszerkezetben látható, ez a jelmontázs együttesen a hettita és hun "király" szójellel azonosítható)



A kereszt alakú jel képi tartalma

A kereszt az Éden térképének leegyszerűsített kivonata. Itt (az Ararát környezetében) ugyanis négy tengert találunk, aminek köszönhetően a szárazföld kereszt alakú. Feltehető, hogy a kereszt alakú jel innen származik és a szárazföld alakjára emlékeztet. Még valószínűbb azonban, hogy a kereszt az Éden egy helyről négy irányba induló 4 folyóját jelképezi.

Maga az Éden név - a sumer nyelvre alapozott értelmezés szerint - "Den háza" jelentésű (sumer e "épület, ház")

Az Ószövetség szerint ez az isteni Teremtés helyszíne. 

A kőkori népek világszemléletében ez a föld a teremtett és rendezett világ jelképe volt, amelynek közepe (a kereszt) az Istent jelképezte.





24. ábra. Az Éden térképe a kereszt alakú szárazfölddel, a négy folyóval, a négy hegységgel és a négy tengerrel


***********************************************************


A székely írás "ly" (lyuk) és "d" (Du/Dana) jelének párhuzama dobronaki hímestojáson

Az alábbi hímestojás mintája azért fontos, mert igazolja a "ly" és "d" rovásbetűink akrofóniájának rekonstrukcióját, térképszerűen ábrázolván az Éden folyóit és központi forrását.




1. ábra. Dobronaki hímestojás az Éden központi forrásából négy irányba induló szent folyók térképével; a székely írás "ly" (lyuk) és "d" (Du/Dana) jelének népi megfelelőivel





2. ábra. A székely írás \"ly\" (lyuk) jele Bél Mátyás ábécéjéből



Ugyanez a körbe zárt pont alakú jelforma az egyiptomi hieroglif írásban is, meg a kínai írásban is a Nap jele; a sumer írásban pedig a "kút, forrás" jele - mert a régiek hite szerint a Nap egyúttal minden jó forrása. Nem véletlen, hogy a jó szavunk az Isten állandó jelzője, egyúttal pedig "folyó" jelentése is volt a régi magyar nyelvben.







3. ábra. A székely írás \"d\" (Du/Dana) jele a székelydályai feliratból



A Du/Dana istenünk régi nevének (a Ten-nek) d-vel kezdődő változata. Innen érthető a Duna, Don, Dnyeper stb. folyónevek töve, amely "isten" jelentésű. A görög forrásokból az is kiderül, hogy a szkíták az istenek miatt tisztelték a folyóikat. Azaz a folyónevekben az a Dana istennév jelenhet meg, amely az erdélyi "Dana verjen meg!" mondásban napjainkig fennmaradt. Ez a Dana istennév egyúttal folyónév is, a fenti jel pedig nem csak az Isten jelképe, hanem az Éden négy szent folyóját is ábrázolja.



A fenti hímestojás a két jelet olyan rendszerben mutatja be, amelyik világossá teszi, hogy itt az Éden egy forrásból négy irányba ömlő szent folyóit látjuk. Ezeket az Ószövetség írja le és nevezi meg: Gihon (Halüsz), Pison (Arakszész), Tigris és Eufrátesz. Mindegyik folyónév a magyarok istenének valamelyik jelzőjére vezethető vissza: Halüsz (élő), Arakszész (úr), Tigris/Idiglat/Hiddekel (ügy/egy) és Eufrátesz (Jó). A folyók az Ararát tövében erednek.


Az ősvallási gondolkozás értelmében ez a Teremtés helyszíne, az Isten közelében lévő őshaza, ahonnan az isteni rend a világ minden tájára szétterjed. Ugyanezen gondolatok miatt viselték ezt a szimbolikát az uralkodók is (például az 531 táján a mervi oázisban a szabírhunok számára készített Szent Koronafelülnézete (a két keresztpánt) is az Éden négy folyóját ábrázolja.


Ez a közel-keleti terület azért volt fontos az emberiségnek, mert kb. 100 - 50 000 évvel ezelőtt itt éltek a Homo sapiens sapiens (tehát a ma élő modern ember) azon csoportjai, akik a jégkorszak leghidegebb periódusának kezdetén innen kiindulva benépesítették Európát, Ázsia északi felét és Amerikát. Noé fiai is innen kiindulva népesítették be a világot. A modern ember innen vitte magával szanaszét azokat a jeleket, amelyekből a székely írás kialakult; s ennek köszönhető, hogy nemzeti írásunk jelei szinte mindenütt megtalálhatók.




4. ábra. Így modellezték III. Gyula pápa római villájában az Éden négy folyóját és központi forrását (a forrás azonos a világoszloppal is)


************************************************************


Tjalling Halbertsma cikke alapján a nesztoriánus kereszt és a székely írás kapcsolatáról

Írta : Szék-helyek, Dátum : 2011-07-10 05:17

Rovatok : Cikkek, Írásunk

Marácz László azt ígérte, hogy "A szkíta népek hitvilága" c. kötetben (pótlólag, mert a hunokról szóló kötetükből kimaradt) leírják a hun írást - ez azonban most sem történt meg.

1. ábra. Schwechati avar ékszer a körbe zárt kereszttel; a felülnézeti világmodell a székely \"f\" (Föld) jel előképe; a jelmontázs a kereszt alakú \"d\" (Du/Dana) jel mellett tartalmazza az "us" (ős), valamint az "n" (nagy) jelek megfelelőit is; ezek miatt a jelek miatt nem tarthatjuk keresztény keresztnek, csak az ősvallási jelhagyomány részének

2. ábra. Egy másik schwechati avar ékszer a körbe zárt kereszttel; a felülnézeti világmodell a székely írás "f" (Föld) jelével azonos; a kereszt alakú "d" (Du/Dana) jel mellett tartalmazza a székely írás "g" (ég) jelének megfelelőjét is; szintén az ősvallás és nem a kereszténység jelképéről van szó

Bevezető

Olyan szerzőknek, akiknek jobbára fogalmuk sincs a hunok írásáról, a hun írás jellemzése aligha sikerülhet.

Az "A szkíta népek hitvilága" címet viselő, Marácz László és Obrusánszky Borbála által szerkeszett antológia szerzői közül egyedül Szekeres István foglalkozott behatóbban a hunok írásával az elmúlt években született tanulmányaiban, esetenként kitűnő eredménnyel. Azonban a félreértései mindeddig megakadályozták a hun írás jó leírásában.
- Esetenként mintha a kínai írás leszármazottjának vélné a hun írást, ami a történelmi kép félreértésére utal.
- Nem ismeri és nem alkalmazza megfelelően a székely jelek akrofónia-rekonstrukciójának módszertanát.
- A mítográfia ismeretének hiányában mesének tartja - és így felhasználni sem tudja - a székely jelek ősvallási kapcsolatait.

E tévedései mindeddig megakadályozták a hun írás lényegének megértésében. A kötetben szereplő "A székely és ótörök írás kutatása Magyarországon" c. tanulmánya egy 20 éve ismételgetett szöveg változata, amely eleve sem a hun írás leírását célozhatta.

Alapvetően meghatározták a kötet hibáját a szerkesztők, mert a jelek szerint nem törekedtek, de nem is lettek volna képesek a szkíta vallás, vagy a hun írás megbízható leírására. Mindezek eredményeként a kötetben meg sem jelent olyan fejezet, amely a hun írásról, esetleg a szkíta ősvallásról szólt, vagy azt helyesen jellemezte volna.

Ez persze nem jelenti azt, mintha a kötetben ne találnánk értékes tanulmányokat. Szerencsére több ilyennel is találkozunk. Közéjük tartozik az is, amelynek egy adatát most elemezni kívánjuk. Tjalling Halbertsma ugyanis említ a cikkében valamit, aminek köze lehet a hunok által használt székely íráshoz , annak "d" (Du/Dana), "f" (Föld) és "nt/tn (Ten) jeléhez.

A nesztoriánus kereszt és a hun írás összefüggését Tjalling Halbertsma nem említi, mert a világhoz hasonlóan lényegében ő sem tud a hun írásról semmit. Amíg hasonló szakmai és etikai alapokon álló szerkesztők szerkesztik az effajta köteteket, addig a közönség nem is fog megtudni semmi fontosat és igazat a székely írás szkíta-hun-avar előzményeiről és ősvallási kapcsolatairól. A kötet értékes cikkeinek a kötet címében ígért szkíta ősvalláshoz, vagy a Marácz László által ígért - hun írásról szóló - fejezethez sincs sok köze.

A magyar "írástudomány" jelenlegi állapotában azonban annak is örülnünk kell, ha a szerzők a saját, vagy a szerkesztőik szándékától függetlenül is a hunok íráskultúrájához esetleg hozzátartozó szórványos adatokat említenek meg. A hasonló morzsáknál többre aligha számíthatunk addig, amíg az őstörténetünkről írt művek szerkesztőit nem a tudományos cél szolgálata, hanem a szakmai hozzá nem értés és a személyeskedő kirekesztés jellemzi.

Tjalling Halbertsma " A belső-mongóliai nesztoriánus síremlékek jellegzetességei" címet viselő tanulmánya nem a hun írás, vagy a szkíta hitvilág leírását célozta, ezért azt nem is kérhetjük tőle számon. A nesztoriánus síremlékek leírása eleve nem tartozhat szorosan a kötet címében ígért szkíta hitvilág leírásához sem - hiszen a kereszténység nem azonos a szkíta ősvallással. A nesztoriánus vallásban azonban megmaradhattak a korábbi ősvallás egyes elemei (például az ősvallás tételeit illusztráló jelképek). Így aztán jogos érdeklődéssel olvashatjuk a szerző cikkét, mert az - a szerző és a szerkesztők szándékaitól függetlenül - elárulhat valamit a szkíta népek ősvallásáról és egyúttal a hun írásról is (mert a szkíta-hun-székely írás az ősvallás jelképeiből alakult ki).

Tjalling Halbertsma cikkében találunk is olyan adatot, ami érdemes a
figyelmünkre. Ennek megértéséhez azonban további magyarázatokat kell hozzáfűznünk a szerző által mondottakhoz.

3. ábra. A kínai "Föld" jel korai változatai Karlgren nyomán; ez sem a keresztény hatás jele, hanem az ősvallási világelképzelés tükröződése; a körbe zárt kereszt az Éden térképe: a kör a horizont, a kereszt pedig az egy forrásból négy irányba ömlő szent folyók jelzése

A nesztoriánus kereszt leírása Tjalling Halbertsma cikkéből

A szerző cikkéből azt tudjuk meg a nesztoriánus keresztről, hogy a keleti egyházban a keresztet leggyakrabban Krisztus alakja és mindenféle kép nélkül ábrázolták. Ez az ábrázolási szokás időben megelőzi a római katolikus egyház által preferált, keresztre feszített Jézust ábrázoló kereszt használatát s Kínában csak ilyenek kerültek elő.

"Malek elénk tárja azt a jelentős felfedezést, hogy ezek az egyszerű keresztek Jézus egyedüli olyan "ábrázolásai", amelyek Kínában a mongol Yuan dinasztia uralkodásának idejéből fennmaradtak" - írja a szerző. Ez az álláspont, amely a keresztet emberábrázolásnak tartja, majdnem telitalálat. Ez valóban egy lehetséges magyarázata az ősvallás keresztjének, amely az Isten (eredeti nevén Ten) valamiféle jelképeként is értelmezhető. Ezt azonban Tjalling Halbertsma nem ismerheti fel, mert számára az ősvallás és a székely írás kapcsolata fel sem merült.

Hozzátehetjük ehhez, hogy a székely írásban a kereszt a "d" hang jele, amely az akrofónia-rekonstrukció szerint a Du/Dana istennévből keletkezhetett, az pedig a Ten istennév változata. Az eurázsia istennevek (főleg főistenek neveinek) és "isten" jelentésű szavaknak a jellegzetessége, hogy t-vel, vagy d-vel kezdődnek. Ilyen a kínai tien "ég, isten") szó, az etruszk Tin főisten neve, a türk tengri "isten" szó, a latin deus "isten" is. "Ős Ten" értelmű összetétel a magyar isten szó is, amelynek rokona a hatti/hettita Istanu napisten neve is.

A vizsgált tanulmány szerint Marignolli szerzetes azt írja 1355-ben, hogy "ezek a keresztények ... írtóznak az olyan ábráktól, faragott domborművektől és életszerű szobroktól, mint amilyenek a mi templomainkban találhatók". Parry szerint pedig "a bizánci és szír nesztoriánus kereszténység körében élő non-figurális hagyomány bírt jelentős hatással a korai iszlám művészetére" is. Azaz a nesztoriánus jelkép megértése fontos, hiszen nagy hatást gyakorolt a világra s a nesztoriánus vallás sztyeppére lépésénél ott voltak a mi hun-avar-szabír őseink is, a székely írás ősével a tarsolyukban.

Dauvilier a keleti egyház által használt keresztek két típusát különbözteti meg.

A Kínában gyakoribb régi típusnak a négy szára egyenlő hosszúságú, a vége esetenként kiszélesedhet, az alsó szára pedig a talapzathoz igazodhat. Számos - esetenként kövekkel díszített - változata megtalálható Kínában. Liang Xiang tizennegyedik század elejéről származó tájékoztatása szerint "A ten (a kereszt) alakja az emberi alakot formázza." Tjalling Halbertsma ebből arra következtet, hogy Liang Xiang láthatott olyan keresztet is, amelyiken Krisztus alakját is ábrázolták. Ez azonban minden alap nélkül való feltételezés, amely szembemegy ama korábban általa is leszögezett alapismerettel, miszerint a nesztoriánusok tartózkodtak Krisztus kereszten történő ábrázolásától.

Az ismert írástörténeti adatokat a 4. ábra illusztrálja.

4/a. Későszarmata-korahun csat a Kárpát-medencéből Botalov nyomán; a csat "díszítése" egy felülnézeti világmodell, a fentebb bemutatott avar ékszerek jelmontázsának, a székely "f" betűnek és a kínai "föld" jelnek a megfelelője; a világ közepén a hun kereszt (a székely "d" betű párja); sarkain pedig a székely "s" (sarok) jel megfelelője látható

4/b. Hun keresztek - a székely írás "d" (Du/Dana) jelének megfelelői - Pletnyeva nyomán; a két felső kereszt középpontjában (ahol az Éden négy szent folyójának forrása van) a székely írás "lyuk" jelének megfelelőjét, a körbe zárt pontot találjuk

4/c. ábra. Dobronaki hímes tojás Urysk Erzsébet nyomán; a kereszt közepén itt is megtalálható a hun keresztről ismert lyuk jel (a székely írás "ly" betűjének megfelelője) - mert nem csak a székely írásban, hanem a magyar népi jelkincsben is megőrződtek a hun ősvallás jelképei


Tjalling Halbertsma leír egy Kínából származó sajátos keresztábrázolási formát, amelyben a kereszt egy lótuszvirág szirmai fölött áll. "Ez a szokás a legnagyobb valószínűséggel a leveles kereszt ábrázolására épül, amely egy olyan keresztet jelent, ami két hullámos levél képe között áll." Ilyen kereszteket Örményországban is találtak. Sajnálatos, hogy ezeket a keresztábrázolásokat a szerző nem mutatja be. Az általunk ismert anyagban vannak olyanok, amelyeket a leíráshoz valamelyest hasonlónak gondolunk, s ezeken a két szélső levél a székely írás "nt/tn" (Ten) jelével azonos. A kereszt és Ten jel ligatúrája előfordul a székelyderzsi tégla feliratában is, amelyet Du Ten-nek olvastunk el. A székelyderzsi ligatúrában a Ten jel van felül.

5/a. ábra. A székelyderzsi Du Ten ligatúra felül két "lótuszlevél", alul pedig egy "kereszt"

5/b. ábra. A tiszabezdédi tarsolylemez keresztje levelek fölött látható

5/c. ábra. Részlet a Yazilikaja-i hatti/hettita sziklapantheonról Texier által készített rajzból: a kézben tartott jelkép mindegyik jele megtalálható a székely írásban, s közöttük szerepel a két levél (a Ten jele) és a kereszt (Du/Dana isten jelképe)

Tjalling Halbertsma megemlít egy Belső-Mongóliában a közelmúltban felfedezett kereszt-típust, amelynek egyenes szárai vannak s néha egy kör belsejébe van helyezve. Hozzátehetjük, hogy ez a székely írás "f" (Föld) jelével azonosítható. Közép-Ázsiában és Kínában a keresztet erőteljes hatású amulettnek tartották és varázslatos jelképként, vagy kozmikus jelként tekintettek rá.

Megemlíti, hogy egyes álláspontok szerint a kereszt és a nesztoriánusok által is használt svasztika közös eredetű, ráadásul a Kínából származó kereszteken is megtaláljuk a svasztikát. Itt ismét lehetőségünk van igénybe venni a székely írás jeleinek segítségét. A svasztika ugyanis a székely írás "j" (jó "folyó") jelének megfelelőiből áll, azaz elolvashatóan és megszámolhatóan a négy szent folyó jelképe. Ha pedig a nesztoriánusok használták a svasztikát a kereszt értelmének bővebb kifejtésére, akkor jelét adták annak is, hogy említett jelképeik ősvallási eredetűek. Liang Xiang szerint " a nesztoriánus keresztények a négy világtáj, a zenit (csúcspont) és a nadir (mélypont) jelképeként tartották" - ami ugyanezt támasztja alá.

Tjalling Halbertsma minden ok nélkül úgy véli, hogy a Belső-Mongóliából származó keresztek e kínai értelmezéstől eltérően Krisztus (jelképes) ábrázolásának tekintendők. Ezt azonban semmi sem támasztja alá, hiszen éppen tőle tudjuk, hogy a nesztoriánusok tartózkodtak Krisztus ábrázolásától.

Inkább arról lehet szó, hogy a nesztoriánusok az ősvallási és a keresztény értelmezést egyaránt ismerték, de körükben annyira erős volt az ősvallási hagyomány, hogy a keresztet nem kívánták kiegészíteni Krisztus ábrázolásával.

6/a. ábra. Permi ékszer svasztikával, Szaveljeva nyomán; négy székely "j" (jó "folyó") jelből áll; a svasztikát szintén egy körbe helyezték

6/b. ábra. Svasztika az adorjási templomban

Az azonban igaz, hogy a keresztet mindkét vallás az Isten jelképének tekintette.

Az ősvallási jelképek között több jelét találjuk annak, hogy az Isten helye a jelképes világábrázolások közepén és tetején van. Azaz - ha a körbe zárt kereszt a Föld jelképe - akkor a kereszt meg Istené, amelynek a kör közepén kell lennie. Ezt az ábrázolási hagyományt nem a kereszténység, hanem az azt megelőző évezredek pogány világszemlélete fejlesztette ki. A nesztoriánusok a sztyepe népeiből verbuválódtak, a sztyeppe felől jutottak el Kínába, kézenfekvő arra gondolni, hogy a sztyeppi jelképrendszer elevenen élt bennük és használták azokat a nesztoriánus vallás felvétele után is. Hasonló volt a helyzet Kínában is.

A sztyepp és Kína hasonló értelmű jelkészletét a hun Xia dinasztia is meghatározhatta valamikor a kínai történelem hajnalán. Ezért tudjuk értelmezni, vagy elolvasni a felsorolt jelképeket a hun eredetű székely jelek segítségével.





7. ábra. Nesztoriánus keresztek
(a képek nem az elemzett cikkből származnak)

A magyar írástörténet számára Tjalling Halbertsma cikke fontos, mert a kereszt általa említett ten neve nyilvánvaló igazolása annak, hogy a kereszt alakú "d" rovásjelünk akrofóniáját korábban megfelelően rekonstruáltuk. Azaz helyesen következtettünk arra, hogy a Du/Dana istennév jeléből alakult ki a "d" betűnk (a ten és a Dana genetikus kapcsolata nyilvánvaló). Ez a kínai ten jel azonos a hun Du/Dana jellele és a székely írás "d" betűjével. Ez az azonosság mellesleg a székely írás és a magyar nép hun eredetét is alátámasztja.

Hálával tartozom a kötet szerkesztőinek, akik - Tjalling Halbertsma kitűnő cikkének közreadásával - a szándékaik ellenére hozzájárultak a hun írás kutatásának előremozdításához és a korábbi felismeréseim igazolásához.




Weblap látogatottság számláló:

Mai: 3
Tegnapi: 132
Heti: 340
Havi: 3 860
Össz.: 662 485

Látogatottság növelés
Oldal: A "d" (Du/Dana) jel
Varga Géza: A székely rovásírás - © 2008 - 2024 - szekely-rovasiras.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »