Varga Géza: A székely rovásírás
Nemzeti írásunk teljesebb leírásának vázlata
Weboldal bejelentése
Szabálysértő honlap?
Kérünk, jelentsd be!
Ügyfélszolgálat
Székely ligatúrák
A székely írás fontos jellemzője, hogy egész ismert története során rendelkezett ligatúrákkal (jelösszevonásokkal).
A székelyek ezt az eljárást az idő és helytakarékosság miatt alakították ki – a hangoztatott magyarázat szerint. Ez azonban – mint látni fogjuk – csak az egyik összetevője az igazságnak. A tények nem igazolják Püspöki Nagy Péter feltételezését, amely szerint a székely ligatúrakészítés a latin betűösszevonások hatására alakult volna ki. A székely ligatúrákat sokan a betűkből keletkezett, kései – ezért különösebb írástörténeti jelentőség nélküli – jelenségnek tekintik; de ez sem igaz mindegyik ligatúrára.
Jellemző hibák ezek, amelyek a székely írás eredetének nem ismeretéből következnek – miként a székely írással kapcsolatos többi téveszme is.
A székely ligatúra-alkotás szokása ugyanis jóval korábbi keletű, s a létrejöttének több oka is lehetett.
Elegendő ennek belátásához, ha a szkíta, hun, avar és székely ligatúrákat összevetjük a keleti (pl. a kínai) montázstechnikával. E keleti montázstechnika időben megelőzi a latin írás hasonló jelenségeit, de magát a latin írást is. A székely ligatúrák – szkíta, hun, avar közvetítéssel – keleti hagyományt képviselnek, ezért követhető pl. a „Jóma” ligatúrák sora időben visszafelé az Őrségtől a Turáni-alföldön át Kínáig, sőt Amerikáig.
őrségi (Magyarszombatfa); afrászijábi; obi-ugor; hun (Alucsajdeng, Kína); indián (anasazi) „Jóma” ligatúra; valamint a székely „j” (Thelegdi Jánostól) és „m” betű (Bél Mátyástól)
1. ábra. Jóma ligatúrák az Őrségtől Amerikáig
A legelső ligatúrák kialakulása annak köszönhető, hogy a kőkori képírás kezdetben nem lehetett képes az elvont fogalmak, vagy bizonyos nyelvtani elemek pontos rögzítésére. Az írás megteremtői számára két út kínálkozott, ha elemi képekkel vissza nem adható dolgokat akartak írásban rögzíteni: a montázstechnika és a betűírás kifejlesztése. A kínai írás – nyelvi okok miatt – az előző irányba indult el, a latin írás pedig a második megoldást mutatja be. Ha a székely írásban mindkét elv nagy súllyal képviselve van, akkor az arra utal, hogy a székely írás akkor (a kőkorban) keletkezett, amikor ez még nyitott kérdést jelentett.
2. ábra. Thelegdi „ba” típusú ligatúrái
3. ábra. Thelegdi „bb” típusú ligatúrái
A ligatúrák egy része szerepel a székely írás történelmi (nikolsburgi) jelsorában. Az itt közölt ligatúrák igen régiek lehetnek – amit pl. a kőkorból is ismert „nt/tn” (Ten) ligatúra esetében könnyű belátnunk. Hasonló példával a helyi lineáris írásból az ékírásos technológia átvételével keletkezett óperzsa ékírásban is találkozunk. Ebben ugyanis a szótagjelek mellett külön jele van Ahuramazda istennek is. Ennek az iráni jelenségnek felel meg az, hogy a nikolsburgi ábécében megtalálható a székely „Isten” szójel mindkét – a klasszikus székely kornak az akadémikus "tudomány" által elismert emlékein sohasem használt – összetevője (az "us", meg a "Ten" jel).
A későbbi kútfőkben is találunk ligatúrákat (például Thelegdi Jánosnál, Kájoni Jánosnál és Bél Mátyásnál is), de ezek a legritkább esetben egyeznek meg egymással, vagy a türk írásban sejthető megfelelőikkel. Egyik ligatúrakészlet sem tekinthető teljesnek (nincs minden lehetséges szótagnak jele). Arra utal ez, hogy a történelem során a ligatúráknak nem volt állandó készlete, csak a ligatúrakészítés eljárása öröklődött apáról-fiúra (a néhány legfontosabb, állandóan használt ligatúra mellett).
4. ábra. Székely és ótürk ligatúrák összevetése; néhány ligatúra hangalakja azonos, vagy közelálló, de a formája eltérő; ez arra utalhat, hogy valamilyen (ősvallási jelentéssel összefüggő?) szemantikai kapcsolat fűzheti egybe a ligatúrákat
Érzékelhető egy elhibázott törekvés a hiányos ligatúrakészlet kiegészítésére. Egy sohasem létezett, csak „a rend kedvéért” összeállított teljes ligatúra-korpusz Unicode szabványon belüli bemutatásának azonban nem lenne értelme; mert a ligatúrákat nem, vagy csak ritkán használjuk.
Álláspontunk szerint – a ligatúrás (szótagoló) írást lehetővé tevő – teljes ligatúrakészlet előállítására való törekvés (amely a Michael Everson és Hosszú Gábor által benyújtott javaslatokban érzékelhető) alapvetően téves. Értelmetlen és talán lehetetlen is olyan ligatúrás szótagjel-készlet előállítása, amellyel a magyar nyelvet könnyen rögzíthetnénk. Olyan teljes és tiszta szótagírásos gyakorlat nem mutatható ki a történeti emlékeken, amelyikhez ilyenre szükségünk lenne. Amint a mesterséges kialakítása és elterjesztése sem lenne ésszerű. A magyar nyelv sajátosságainak csak a betűírás felel meg – ezért van a székely írásnak a kitűnő betűsora mellett hiányos és ellentmondó ligatúrakészlete (szótagjelkészlete). A klasszikus székely korban a néhány ősvallási szó- és mondatjelből származó ligatúra mellett olyanokat alkalmazhattak, amelyek a leggyakoribb nyelvtani végződések (ragok, képzők) és egyéb szavak, szótagok leírását könnyítették meg – teljes szótagjelkészletet azonban aligha alakítottak ki.
Ezekre nincs igazán szükségünk, mert a gyakorlatban nem használjuk őket. A Unicode szabvány javaslatának készítésekor nem tekinthetjük a ligatúrák valódi alkalmazásának a gyermekek iskolai oktatását (amely egyébként is fán és papíron folyik), a művészi tevékenységet és néhány értelmiségi öncélú játékát. A gyermekeket meg kell tanítani a ligatúraképzésre is, de ez nem jelenti azt, hogy a számítógépes szabványnak tartalmaznia kell az elvileg képezhető ligatúráink teljes készletét. A teljes ligatúrakorpusz a tudományos kutatás feladata, vagy a művészi önkifejezés területe lehet és nem a szabványkészítésé.
A szabványban elegendő a legfontosabb ligatúrák bemutatása:
- A nikolsburgi ábécét a Unicode szabvány elsődleges karakterei között kell közreadni, a benne lévő ligatúrákkal együtt.
- A másodlagos karakterkészletben a Thelegdi által bemutatott ligatúrákon kívül néhány további, legfontosabb ligatúrát („Jóma”, „Egy országa”, „Isten”, „sarokisten”) célszerű megjeleníteni. Ezek szerepeltetése az ősvallási jelentőségükkel, az alkalmankénti használatukkal és a székely írás hagyományaihoz való ragaszkodással indokolható.
Nem állítjuk, hogy ezzel a ligatúrák szerepeltetését lezártnak tekintjük – hiszen a ligatúrák készlete sohasem volt lezárt. A későbbiekben azonban – ha arra valódi igény mutatkozna – lehetőség lesz a ligatúrakészlet kiegészítésére.
3. ábra. Németh Gyula táblázata az általa ismert emlékekben előforduló ligatúrákkal; ahány szerző, annyiféle táblázat
Jellemző hibák ezek, amelyek a székely írás eredetének nem ismeretéből következnek – miként a székely írással kapcsolatos többi téveszme is.
A székely ligatúra-alkotás szokása ugyanis jóval korábbi keletű, s a létrejöttének több oka is lehetett.
Elegendő ennek belátásához, ha a szkíta, hun, avar és székely ligatúrákat összevetjük a keleti (pl. a kínai) montázstechnikával. E keleti montázstechnika időben megelőzi a latin írás hasonló jelenségeit, de magát a latin írást is. A székely ligatúrák – szkíta, hun, avar közvetítéssel – keleti hagyományt képviselnek, ezért követhető pl. a „Jóma” ligatúrák sora időben visszafelé az Őrségtől a Turáni-alföldön át Kínáig, sőt Amerikáig.
őrségi (Magyarszombatfa); afrászijábi; obi-ugor; hun (Alucsajdeng, Kína); indián (anasazi) „Jóma” ligatúra; valamint a székely „j” (Thelegdi Jánostól) és „m” betű (Bél Mátyástól)
1. ábra. Jóma ligatúrák az Őrségtől Amerikáig
A legelső ligatúrák kialakulása annak köszönhető, hogy a kőkori képírás kezdetben nem lehetett képes az elvont fogalmak, vagy bizonyos nyelvtani elemek pontos rögzítésére. Az írás megteremtői számára két út kínálkozott, ha elemi képekkel vissza nem adható dolgokat akartak írásban rögzíteni: a montázstechnika és a betűírás kifejlesztése. A kínai írás – nyelvi okok miatt – az előző irányba indult el, a latin írás pedig a második megoldást mutatja be. Ha a székely írásban mindkét elv nagy súllyal képviselve van, akkor az arra utal, hogy a székely írás akkor (a kőkorban) keletkezett, amikor ez még nyitott kérdést jelentett.
2. ábra. Thelegdi „ba” típusú ligatúrái
3. ábra. Thelegdi „bb” típusú ligatúrái
A ligatúrák egy része szerepel a székely írás történelmi (nikolsburgi) jelsorában. Az itt közölt ligatúrák igen régiek lehetnek – amit pl. a kőkorból is ismert „nt/tn” (Ten) ligatúra esetében könnyű belátnunk. Hasonló példával a helyi lineáris írásból az ékírásos technológia átvételével keletkezett óperzsa ékírásban is találkozunk. Ebben ugyanis a szótagjelek mellett külön jele van Ahuramazda istennek is. Ennek az iráni jelenségnek felel meg az, hogy a nikolsburgi ábécében megtalálható a székely „Isten” szójel mindkét – a klasszikus székely kornak az akadémikus "tudomány" által elismert emlékein sohasem használt – összetevője (az "us", meg a "Ten" jel).
A későbbi kútfőkben is találunk ligatúrákat (például Thelegdi Jánosnál, Kájoni Jánosnál és Bél Mátyásnál is), de ezek a legritkább esetben egyeznek meg egymással, vagy a türk írásban sejthető megfelelőikkel. Egyik ligatúrakészlet sem tekinthető teljesnek (nincs minden lehetséges szótagnak jele). Arra utal ez, hogy a történelem során a ligatúráknak nem volt állandó készlete, csak a ligatúrakészítés eljárása öröklődött apáról-fiúra (a néhány legfontosabb, állandóan használt ligatúra mellett).
4. ábra. Székely és ótürk ligatúrák összevetése; néhány ligatúra hangalakja azonos, vagy közelálló, de a formája eltérő; ez arra utalhat, hogy valamilyen (ősvallási jelentéssel összefüggő?) szemantikai kapcsolat fűzheti egybe a ligatúrákat
Érzékelhető egy elhibázott törekvés a hiányos ligatúrakészlet kiegészítésére. Egy sohasem létezett, csak „a rend kedvéért” összeállított teljes ligatúra-korpusz Unicode szabványon belüli bemutatásának azonban nem lenne értelme; mert a ligatúrákat nem, vagy csak ritkán használjuk.
Álláspontunk szerint – a ligatúrás (szótagoló) írást lehetővé tevő – teljes ligatúrakészlet előállítására való törekvés (amely a Michael Everson és Hosszú Gábor által benyújtott javaslatokban érzékelhető) alapvetően téves. Értelmetlen és talán lehetetlen is olyan ligatúrás szótagjel-készlet előállítása, amellyel a magyar nyelvet könnyen rögzíthetnénk. Olyan teljes és tiszta szótagírásos gyakorlat nem mutatható ki a történeti emlékeken, amelyikhez ilyenre szükségünk lenne. Amint a mesterséges kialakítása és elterjesztése sem lenne ésszerű. A magyar nyelv sajátosságainak csak a betűírás felel meg – ezért van a székely írásnak a kitűnő betűsora mellett hiányos és ellentmondó ligatúrakészlete (szótagjelkészlete). A klasszikus székely korban a néhány ősvallási szó- és mondatjelből származó ligatúra mellett olyanokat alkalmazhattak, amelyek a leggyakoribb nyelvtani végződések (ragok, képzők) és egyéb szavak, szótagok leírását könnyítették meg – teljes szótagjelkészletet azonban aligha alakítottak ki.
Ezekre nincs igazán szükségünk, mert a gyakorlatban nem használjuk őket. A Unicode szabvány javaslatának készítésekor nem tekinthetjük a ligatúrák valódi alkalmazásának a gyermekek iskolai oktatását (amely egyébként is fán és papíron folyik), a művészi tevékenységet és néhány értelmiségi öncélú játékát. A gyermekeket meg kell tanítani a ligatúraképzésre is, de ez nem jelenti azt, hogy a számítógépes szabványnak tartalmaznia kell az elvileg képezhető ligatúráink teljes készletét. A teljes ligatúrakorpusz a tudományos kutatás feladata, vagy a művészi önkifejezés területe lehet és nem a szabványkészítésé.
A szabványban elegendő a legfontosabb ligatúrák bemutatása:
- A nikolsburgi ábécét a Unicode szabvány elsődleges karakterei között kell közreadni, a benne lévő ligatúrákkal együtt.
- A másodlagos karakterkészletben a Thelegdi által bemutatott ligatúrákon kívül néhány további, legfontosabb ligatúrát („Jóma”, „Egy országa”, „Isten”, „sarokisten”) célszerű megjeleníteni. Ezek szerepeltetése az ősvallási jelentőségükkel, az alkalmankénti használatukkal és a székely írás hagyományaihoz való ragaszkodással indokolható.
Nem állítjuk, hogy ezzel a ligatúrák szerepeltetését lezártnak tekintjük – hiszen a ligatúrák készlete sohasem volt lezárt. A későbbiekben azonban – ha arra valódi igény mutatkozna – lehetőség lesz a ligatúrakészlet kiegészítésére.
3. ábra. Németh Gyula táblázata az általa ismert emlékekben előforduló ligatúrákkal; ahány szerző, annyiféle táblázat
A honlap ára 78 500 helyett MOST 0 Ft.
Honlapkészítés ingyen:
Ez a weblapszerkesztő alkalmas
ingyen weboldal,
ingyen honlap készítés...
Honlapkészítés ingyen:
Ez a weblapszerkesztő alkalmas
ingyen weboldal,
ingyen honlap készítés...
Weblap látogatottság számláló:
Mai: 54
Tegnapi: 334
Heti: 959
Havi: 3 548
Össz.: 666 363
Látogatottság növelés
Mai: 54
Tegnapi: 334
Heti: 959
Havi: 3 548
Össz.: 666 363
Látogatottság növelés
Varga Géza: A székely rovásírás - © 2008 - 2024 - szekely-rovasiras.hupont.hu